A D-csoport nyitómérkőzését kiemelt készültség előzte meg. A fokozott figyelem elsősorban nem a két, világszerte talán kevésbé rajongott csapatnak szólt; Nürnbergben amiatt utasították óvatosságra a bajor rendőröket a találkozó előtt, mert az iráni sajtóban megszellőztették: a csapatot terrortámadás fenyegeti. Egyes információk szerint ráadásul szélsőjobboldali német csoportok megmozdulásaitól is lehetett a mérkőzés kapcsán tartani.
A kezdő sípszótól fogva újfent a focié volt a főszerep a Frankenstadionban és környékén - az más kérdés, hogy a kezdés utáni percekben több, ezen a szinten szokatlan technikai hiba csúszott a játékba mindkét oldalon. Az iramra nem lehetett panasz, mindkét csapat nyíltan játszott, a csapatok átszaladtak a középpályán - a kevés adódó lehetőség közül aztán Mexikó válogatottja a szemfüles Omar Bravo révén (némileg váratlanul) vezetést szerzett. Az első félórában valamivel aktívabb Irán hamarjában egalizált, Jahja Golmohammadi ugyancsak egy közeli lövéssel hozta vissza csapata reményeit. A mexikóiak teljesítményén érződött a 38 góljával legeredményesebb mexikói csatár, Borgetti kényszerű kiválása (mialatt a túloldalon a 109 találatnál tartó Daeit szinte észre sem lehetett venni, a labda alig jutott el hozzá). Francóék a nehezen kiharcolt mezőnyfölényükkel nem tudtak mit kezdeni. Amikor már úgy tűnt, hogy a lefújás végén felejthető 1-1-es döntetlennel vonulnak majd az öltözőbe a csapatok, az iráni csapat nagy szívességet tett ellenfelének. Egy, a komolyabb serdülőmérkőzéseken szökőévente előforduló védelmi hiba folyományaként hozzásegítették Bravót a duplázáshoz. Az újabb bekapott gól az irániakat szinte sokkolta, az addig jobbára csak küszködő, az ajándékba kapott vezetése után hirtelenjében felszabadulttá váló Mexikó pedig egy Zinha-Mendez villanással végképp eldöntötte a három pont sorsát.

A D-csoport állása:

1. Mexikó 3 p (3-1)
2. Angola 0 p (0-0)
3. Portugália 0 p (0-0)
4. Irán 0 p (1-3)
(boz)