A Zlatko Kranjcar szövetségi kapitány vezette együttes Svédországot, Bulgáriát és Magyarországot is megelőzte csoportjában, és gond nélkül jutott ki a tornára, tíz mérkőzéséből nyolcon diadalmaskodva, és csupán ellenünk és Málta ellen veszítettek pontokat - ezen mérkőzések után drukkereik alaposan átrendezték mind a Ta Quali, mint a Megyeri úti stadiont, szövetségüknek ezzel komoly számlát csinálva. Érdekesség, hogy az 1991-es függetlenné válás óta megrendezett három-három VB-ből és EB-től ötre jutottak ki a kockás mezesek.

A gyengébb ellenfelek elleni pontvesztésekből is látszik, hogy a gárda legnagyobb gondja talán a túlzott önbizalom, amely a kapitánynál is megvan, aki akár még az aranyérem megszerzésére is képesnek tartja együttesét. Kranjcar véleménye szerint a horvátok mindenkivel képesek felvenni a versenyt. A tréner, akik tevékenysége kezdeti időszakában sokan bíráltak, elsősorban a támadó játékra helyezte a hangsúlyt, mára már kedvenc lett odahaza.

A csapatot európai sztárklubokban szereplő játékosok - Robert és Niko Kovac, Ivan Klasnic, Dario Simic - alkotják, de a franciaországi vb-n gólkirály Davor Sukerhez hasonló klasszissal jelenleg nem bírnak a horvátok. Az egyetlen otthon játszó futballista a stabil kezdők között az egyik legfiatalabb, a kapitány, Zlatko Kranjcar fia, Niko. Ő épp a magyarok elleni első selejtezőmeccsen debütált, apját kritika is érte, amiért első válogatottsága alkalmával máris kezdő lett, azonban igazolta a döntést. A horvátok mérlegét egyedül a máltai döntetlen csúfította csak el.

A szövetségi kapitány kerete meglehetősen szűk volt a selejtezők során, összesen 23 labdarúgó szerepelhetett a kvalifikációs sorozatban. Olyan labdarúgó nem akadt, aki mind a tíz mérkőzésen szerepelt volna, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy az utolsó találkozó előtt már biztos volt a továbbjutás, így aztán a Magyarország elleni budapesti összecsapáson Niko Kranjcar, Dado Prso és Niko Kovac is pihenőt kapott - ők csak erről az egy összecsapásról hiányoztak.(tofoci.hu)